Falevelek

 

Sárgán hulló falevelek,

mondjátok mi van veletek?

Hová lett a zöld pompátok?

Miért hal meg mi szép, mondjátok?

 

/Taylor/

 

Voltál-e már?

 

Voltál-e már halkan,

elfelejtett dallam

Sötétségben semmi,

vers mint nem mond senki

Hó mely elolvadhat,

könyv mit nem olvasnak

Óra ami nem jár,

igaz szó mely elszáll

Vitorla mely nem kap szelet,

pilóta ki sosem vezet

Könnycsepp amit nem lát senki,

torta mit nem lehet enni

bál ahová nem kell menni

Szeretet mit nem vár senki

 

/Taylor/

 

Vonaton

 

Ülök a vonaton s nézem a tájat,

suhanó házakat, rohanó fákat.

Itt ülök bent s ők futnak kint,

verseny van talán, hogy így rohan mind

 

Fűzfának haja szélben száll, noha,

az Akácot utól nem éri soha

Elszáll sok kerítés, malac és kutya,

futnak a mezők is ki tudja hova

 

S lassan a száguldó házakat látván,

haza is érkezem gondolat szárnyán

 

/Taylor/

 

Őszi kép

 

Keskeny ösvény sárga erdő

Fenn az égen fehér felhő

Apró sárga falevél

Kergeti az őszi szél

Mikor lehull hire kél

S beköszönt a hideg tél

 

/Taylor/

 

Tél

 

Pustol a hó és fúj a szél

Jégvirágot rajzol a tél

Béke töltse el lelkedet

S öleljen át a szeretet.

 

/Taylor/

 

Rét

 

Van egy rét az erdő szélen

Ahol virág nyílik télen

Virág nyílik nyáron

Ősszel és tavasszal

Nem énekel ottan madár

Sohasem panasszal

 

/Taylor

 

Könyv

 

Könyvek állnak fenn a polcon,

s köztük én is egy vagyok

az egyikük érintetlen,

másik ronggyá olvasott

 

Boldogabb-e az mely tiszta,

melyből nem olvasnak vissza

vagy ha kérded mind azt mondá,

szépen kérlek olvass ronggyá

 

/Taylor/

 

Udvari bolond

 

Én udvari bolond vagyok

Igényeim nem túl nagyok

Csörgő sipka sárga gúnya

Meg a királyfi szép húga

 

Fél cédulám neki adom

Ha bolond is én ráhagyom

Nem érdekel semmi vagyon

Csak engem szeressen nagyon

 

S hogyha hallod ki mit mondott

Látták e a két bolondot

Elhiheted neki bátran

Két boldog bolondot láttam

 

/Taylor/

Séta a tónál

 

Tegnap lenn a tónál jártam

szívem hajtotta a lábam

Vonz a végtelen nagy kékség

rejtelmes csillogó szépség

 

/Taylor/

 

Napsugár

 

Itt ülök egy felhő szélén,

s lógatom le lábamat

amikor egy kis Napsugár

átöleli vállamat

 

/Taylor/

 

A Nő

 

Légy patak vagy tarka rét,

melyen napfény árad szét

Napsütés vagy finom szellő

vízben élő csinos sellő

 

Őzike ételt keresve

mézédes piros cseresznye

Pirosan mosolygó alma,

vagy fűszál közt szorgos hangya

 

Mindegy milyen formát öltesz,

megismerlek bárhogy döntesz

Angyalszárnnyal köbe véstek,

és mi NŐNEK hívunk téged

 

/Taylor/

 

A tó tükre

Kö zuhant a tó tükrébe,

s összetört a tükör képe

Holdvilágnál sárga fénnyel,

vízszilánkok hulltak széjjel

 

Behullott a kő a mélybe,

be egész a tó lelkébe

Nem foglalt el túl nagy helyet,

de a mélyben ütött sebet

 

Víz a vízben tónak könnye,

nem látná ha bárki jönne

Senki észre így nem vette,

megszakadt a tónak lelke

 

Bölcsek mondják s ök csak tudnak,

kövek pedig mindig hullnak

S a természet csodás trükkje,

kisimul a tónak tükre.

 

S bár a fodrok elsimulnak,

és a bánat elcsitulhat

S begyógyul a tónak lelke,

de a kö ottmarad benne.

 

/Taylor/

 

Angyal

Mindnyájunkat óv egy angyal,

ki vigyáz ránk éjjel nappal

lehet földön vagy az égben,

nem felejt el minket mégsem

 

Megóv minket két kezével,

szidással vagy szépszerével

szemünk észre nem is veszi,

mindezt csak miértünk teszi

 

Drága lelkét értünk adja,

saját életét feladva

s mikor eltévedünk újra,

visszaterelget az  útra

 

El ne engedd ezt a kezet,

mert jobban más úgysem szeret

drága szívét emeld fénybe,

Ő is boldog legyen végre

 

 

Magyar vagyok

 

Mint ahogyan ölelt Anyám,

lelkemből öleltem Hazám

Kezem nyújtottam feléje,

szívemet is beletéve

 

Szívből volt hát az üzenet,

ismét gyermeke született

Így mondtam el Neki végre,

hogy még egy szív dobog érte

 

Drága Apám, Szülő Anyám,

 Magyarország édes Hazám

Kiért éljek, ha nem Érted,

boldogságom ez a végzet.

 

Sorsom véled összefonva,

élni Érted jóban s rosszba

Többnek lenni nem akarok,

Büszke sors ÉN MAGYAR VAGYOK!

 

/Taylor/

 

Senki és mindenki

 

Valakinek hiszed magad

pedig nem vagy senki.

Amint egyszer megszülettél,

úgy fogsz el is menni.

Megteszed mit meg kell tenned

része lehetsz a mindennek

Átsuhan rajtad az élet,

s feloldódik benne lényed.

 

/Taylor/

 

Nem vagy egyedül

 

Piciny lét Te drága élet,

fehér fényű tiszta lélek

kinek tücsök hegedül,

az soha sincs egyedül.

 

Többet ér a madár dala,

mint az ember hazug szava

lásd a kelő nap sugarát,

mint az ablakon oson át

 

S mikor lelked újjá éled,

meglátod, hogy szép az élet.

 

S nem kell keress újra újra,

hogy rátalálj a jó útra

Hidd el Te is boldog leszel,

ne utazz és megérkezel.

 

Csukd be szemed, nyújtsd ki kezed,

mindnyájan itt vagyunk Veled.

 

Tücsök, Madár, a Napsugár,

S Hal mi vízben ficánkol,

s én a Rózsa oly rég vártunk

mert minekünk HIÁNYZOL!

 

/Taylor/

 

Ölelés

 

Mint ahogyan a nap Téged,

sokszor úgy átölelnélek.

Felemelném karcsú tested,

úgy repülnénk egyre fentebb.

 

Mint a szelíd víz a partot,

úgy simogatnám az arcod

Belénk kapna a lágy szél,

s lehullnánk mint falevél

 

De akkor is fognám kezed,

s szívemre hajtanám fejed

S elmondaná akkor néked,

miért dobog csak Teérted.

 

/Taylor/

 

Álmok

 

Mikor este nyugodt csöndben

behunyod a szemedet,

érzed ahogy körülvesz

a béke és a szeretet

 

Múltat jelent s jövőt,

mutatják az álmaid,

beleszőve szíved

legtitkosabb vágyait

 

Miért van az hogy az éjszakát

én is  nagyon várom,

bevallom hogy énnekem is

van egy titkos álmom

 

Úgy szeretem ezt az álmot,

minden este Őrá várok,

s boldog vagyok mikor látom,

mert Te vagy az én legszebb álmom

 

/Taylor/

 

Álom manó

 

Ágyad szélén ül egy manó

Egy kis kedves álmot adó

Két szemedre szálljon álom

S hogyha szép valóra váljon

 

/Taylor/

 

Est van

 

Est van s titkos helyen járok,

Álommanók hordnak zsákot

S ha már éppen erre járok,

Kérek neked egy szép álmot

 

/Taylor/

 

Csillag

 

Van egy csillag fenn az égen

minden este én azt nézem,

s hogyha nézem arra kérem

fél szemével Rád is nézzen

 

S mikor nézel Te is az égre

kacsintson ránk fehér fénye,

s hogyha egyszer Te is meglátod

eltűnnek a távolságok

 

/Taylor/

 

Napfény

 

Sűrű erdő melyben járok,

napfényt is csak itt ott látok

Bárcsak küldné rám sugarát,

min a lelkem juthatna át

Nem számit ha odaveszek,

nem számit ha kinevet

Csak nyújtaná ki selymes kezét,

s én beletenném szivemet

 

 

Felhő

 

Minden felhő útját járja,

s nem tudhatja, hogy mi várja

Szelek fújják és tördelik,

szép szemével úgy könnyezik

Vagy kék égről nap süt rája,

s szép fehér lesz új ruhája

De az útját bárhol járja,

kell, hogy legyen jó barátja

Minden felhő útját járja

a sorsát meg majd meglátja

 

/Taylor/

 

Tenger

 

Tenger parton állsz,

és süt le rád a nap

kék hullámok súgják,

milyen szabad vagy

 

Hívogat a víz,

Te mégis menekülsz

szeretnél jót úszni,

ne félj, hogy elmerülsz

 

Hűsít s szórja rád,

a vízcsepp gyöngyöket

símogatja lágyan,

bársony bőrödet

 

Magányos kis öböl,

ritkán látni embert

úgy örül hogy jöttél,

szeresd hát a „Tengert”

 

/Taylor/

 

Úszni kell

 

Folyó parton ha híd nincsen

És csónak sem tudni kell

Átjutni csak egy módszer van

Nincsen mese úszni kell

 

Hajón ha ülsz és süllyedni

És csónak sincs tudni kell

Menekülni egy módszer van

Neincsen mese úszni kell

 

Mély vizbe ha bedobnának

És csónak nincs tudni kell

Fennmaradni egy esély van

Nincsen mese úszni kell

 

És ha az ár elragadnia

Mert csónak nincs tudni kell

Életben csak úgy maradhatsz

Nincsen mese úszni kell

 

Úszni tanulj máshogy véged

Csónak nem vár sehol téged

 

De ha mégis csónak jönne

És ki bent ül kezét nyújtja

Fogadd el azt ne válogass

Mert biz az út hosszú úszva

 

/Taylor/

 

Névnapra

 

Most ugyan nem látom csillogó szemedet

s csak halkan suttogom gyönyörű nevedet

Szeretve barátként mást nem is csinálok

Nagyon Sok Boldog Névnapot Kivánok

 

/Taylor/

 

Nő-ideál

 

Lehet szőke, lehet barna

de ne legyen az "Isten barma"

Ne legyen dagadt, ne legyen hájos,

ha lehetne inkább egy kicsit bájos

Legyen kedves, legyen vidám,

s nézze el az összes hibám

 

/Taylor/

 

Gyémánt

 

Szived minden dobbanása

szivem minden dobbanása

Életed az életem

Ha a szived nem az enyém,

az enyém sem kell énnekem

Az én léptem a Te lépted,

mert én vagyok Teérted

Amit látsz azt én látom

a Te álmod az én álmom

 

/Taylor/

 

A pók szive

 

Egy kis kertben nőtt egy rózsa,

álmot szőtt a kis pók róla

Vizért is járt le a tóra,

mindene lett ez a rózsa

S ha simogatja becézgeti

vajon tetszik- e majd neki

S rózsa oly jó illatot szórt,

a kis kert meg a pók szive volt

 

/Taylor/

 

Rózsa

 

Rózsa vagy s én rózsa vagyok

virágzok és elhervadok

Virágzok, ha veled vagyok

s ha nélküled elhervadok

 

 

Drága percek

 

Minden percben elhervadok

Amikor nem veled vagyok

De ha szirmaimmal játszol

Megszületek újra százszor

 

 

Gyógyíts meg

 

Megláttalak s már az óta,

a szívemben nőtt egy rózsa

Tövis érte, s hullik vére,

meggyógyul ha eljössz érte.

 

/Taylor/

 

Simogatás

 

Köszönöm hogy megsimogatsz,

és átölel két karod

hogy lássalak átváltoztam,

ez a rózsa én vagyok.

 

/Taylor/

/Taylor/

Bánat

 

Madár ének nem zenél,

még a papír sem beszél

csak a rózsa szirmok hullnak

ahogyan a napok múlnak

 

Néhány jó szó, s mosoly felé,

életet lehelne belé

de amikor kézbe vették,

akkor is csak tűzre tették.

 

Szívét lángok emésztették,

amit mondott nem értették

illatát meg nem szagolták,

szirmát lábukkal taposták

 

/Taylor/

 

A Cicámat akarom

Szívem lángját nem takarom,

csak a Cicámat akarom

 Mert a Cica nem csak játszik,

ez a szeméből is látszik

 

Mert a Cica engem, Akar,

s a praclija köré csavar

 

Mert a Cica szeret engem,

szívével hevíti lelkem

 

Míg megfogom  kis pracliját,

úgy kérem meg majd a Cicát

 

/Taylor/

Szeretlek

 

Szeretlek míg szivem dobog,

lelkem lángja érted lobog

Átkarollak felemellek,

szívem közepére teszlek

S hogyha itthon érzed magad,

szíved a szívemben marad

 

Taylor

 

Karjaim közt

 

Karjaim közt tartlak téged,

s el soha nem engednélek

Bármikor kell megszólíthatsz,

vigyázok rád bennem bízhatsz

Úgy szeretlek ahogy senki,

szeressél Cicámnak lenni

 

Taylor

 

Te leszel

 

Napsugaram drága fényem,

Te leszel a feleségem

Tudom szived engem szeret,

fond körém a drága kezed

 

Taylor

 

Az ÚT

 

Sok út van az erdő mélyén,

de napfény csak egynek végén

Bent állsz s a fák lenéznek,

s Te része vagy az egésznek

 

Balról patak folyik feléd,

s levélinda nyújtja kezét

Jobbról szellő simogat,

s rózsa illat hivogat

 

Ki van veled, s ki ellened,

s vajon az út hová vezet

Mondanád, hogy meghálálod,

ha a napfényt megtalálod

 

De a fák csak lenéznek rád,

s feleletet egyik sem ád

Sok növény a barátod,

s az utat mégsem találod

 

Először még nem érzed,

aztán lassan megérted

Mi dolgod van itt neked,

az erdő az életed

 

S egy valaki van csak véled,

Ő az ÚT és Ő az Élet

s a napfényhez más nem vezet,

csak az ÚT, ha észreveszed.

 

/Taylor/

 

Üzenet az időben

 

Születtél s mint minden gyermek

Istentől kaptad a lelket

S nem kell bizonyságot várnom

Szemed tisztaságán látom

 

Csöpp vagy s elférsz még karomban

De vigasztalsz ha bajom van

Szeretet adsz ha félek

Én anyáért s érted élek

 

/Taylor/

 

Szeressetek

 

Mozognak a lábak kezek,

én már megyek nem kérdezek

 

Forgolódok csúszok mászok,

jó lesz ha rám már vigyáztok

 

Itt üljetek csak mellettem,

had érezzem hogy kellettem

 

Had érezzem a kezetek,

simogasson a szeretet

 

Azt a drága mosolyt vágyom,

amit arcotokon  látom

 

Vágyom azt a mókás kedvet,

mitől kacaghatok nektek

 

Vágyom ezt az új életet,

megismernem segítsetek

 

És még azt üzenem nektek

Szeressetek, szeressetek

 

/Taylor/

Édesanya

Nem találom néha helyem

édesanyám fogd a kezem

rossz napokon hol a fejem

édesanyám fogd a kezem

 

bánat hogyha lenne velem

édesanyám fogd a kezem

s amikor olya nehéz nekem

édesanyám fogd a kezem

 

hosszú útról jövök talán

fogd a kezem édesanyám

mosolyra ha nyílik aszám

fogd a kezem édesanyám

 

mikor olyan szép nep süt rám

fogd a kezem édesanyám

a szívemnek édes napján

fogd a kezem édesanyám

 

Hozzád bújok átölellek

édesanyám úgy szeretlek

kérem Istent hallgasson rám

élj örökké Édesanyám

 

/Taylor/

 

Imádságom

 

Uram Jézus én Istenem

hozzád nyújtom fel a kezem.

Felnézek a keresztfádra,

s könnyeim hullnak alája.

 

Te mindíg is tudtad,

milyen sok a vétkem,

mégis úgy szerettél,

Te haltál meg értem.

 

Segíts felismernem,

minden jóban Téged,

Te vagy az Út, az Igazság

és Te vagy az Élet.

 

Segíts úgy szeretnem,

ahogy Te szerettél.

Segíts meghálálnom,

amit értem tettél.

 

Segíts megbocsájtni,

mindenkinek, mindent,

százszor és ezerszer,

amíg élek itt lent.

 

Az igazak kapujánál,

nem vár rám megváltás,

a másik kapu neve az,

hogy Megbocsájtás.

 

Méltó nem vagyok rá,

csak, imám száll az égig.

Maradj velem uram,

az idők végeztéig.

 

/Taylor/

Isten Országa

 

Pici háznak kis tornáca

szívemben Isten országa

Mégis belefér mindenki

ki a jó Istent hirdeti

 

Meghívott Ő engem s téged

sietek hogy el ne késsek

Nincs az ajtón zár és kilincs

hiszen tudod becsukva sincs

 

Mégsincs csak úgy bebocsájtás

feltétel a megbocsájtás

Bocsánatot kérni s adni

s Irgalomért folyamodni

 

Tiszta szívvel érkezni meg

hát az bizony nem egyszer egy

Mégis más út nem is lehet

hisz bent vár miránk a szeretet

 

Szeretet és örök élet

örökre ott lenni véled

Feláldoztad magad értünk

hogy Országodban legyen éltünk

 

De nem vagyunk méltók hozzád

szíved mégis ha megbocsájt

Koldusként lelkünk átadva

fogadj minket be házadba

 

/Taylor/

Krisztus Teste

Asztalodnál ülni
nem vagyok rá méltó
s bocsánatod nyerni
nincs is tán oly szép szó

Mégis mindig meghívsz
engem minden héten
pedig énhelyettem
Te haltál meg értem

Letérdelek sírva
keresztfád mellébe
s drága véred csöppen
lelkemnek kelyhébe

Leveszed vállamról
bűneimnek terhét
mint magamhoz veszem
a Krisztusnak testét

Bűntől szabadulva
sírás folytja lelkem
méltó hogy lehetnék
hogy így szeretsz engem

Krisztus Drága Teste
és Krisztusnak vére
az igaz szeretet
drága öröksége
 

 

Gondolkodtál-e már azon?

Te aki most, békében élsz
mondd, hát semmitől sem félsz?
Azt hiszed, hogy ami van, az jár
pedig hányan haltak érte már

 

Kenyér és bor házad és hazád
testvérek, család, Anyád és Apád
Azt hiszed, hogy ami van az jár
pedig hányan haltak érte már

 

Tudod te azt milyen,
mikor mindez ez nincsen
Azt hiszed, hogy ami van az jár
pedig hányan haltak érte már

 

Az, hogy van hol élned
anyanyelveden beszélned
Azt hiszed, hogy ami van az jár
pedig hányan haltak érte már

 

A jónál is jobb, az ami neked kéne
jó ha akkor tudod, hányan haltak érte
Azt hiszed, hogy ami van az jár
pedig hányan haltak érte már

 

Elárulnál mindent, Istent és a Hazát
harminc ezüst pénzért, még az Isten Fiát
Azt hiszed, hogy ami van az jár
pedig hányan haltak érte már

 

Mondd mi kell még neked,
hol van már az elég?
Hány halott hős tegye
még a szívét eléd?

 

Azt hiszed hogy ami van az jár
pedig hányan haltak érted már.

 

Db. 2025.04.26. /Taylor/